Ennek minden bizonnyal az lehet oka, hogy a szakma (kérdés persze, melyik szakma) önkontrollja gyakorlatilag egy nem létező fogalom: manapság már az is mindenféle következmények nélkül nevezheti produkcióját fesztiválnak, aki az utcai könyvespavilon mellett asztalhoz ülteti a helyi költőt és a helyi népművelőt. Na jó, talán ez túlzás, de ha másnap valaki ugyanazon a helyszínen citerázik, az már igenis fesztivál, és plakátja van, költségvetése, meg igazgatója. Hogy ezt miként lehetne szabályozni, arra majd egy másik, sokadik cikkben térünk ki, most inkább afféle ízelítőt kínálunk azoknak, akik valódi fesztiválon szeretnének valódi produkciókkal találkozni.

A színházi szezon végéhez hagyományosan kapcsolódnak a színházi fesztiválok, melyek ebben az évben is meghatározzák a júniusi eseménynaptárt, noha már most is fontos program zajlik Kaposvárott: a gyermekszínházi biennále. Hatodik alkalommal fogják Pécsett megrendezni a kőszínházak éves seregszemléjét, mely korábban városról városra vándorolt. 2000-ben állapodott meg a dél-magyarországi megyeszékhelyen, ahol valósággal beágyazódott már a helyiek életébe: az utcák és a szállodák megtelnek, a színházaknál pedig kígyóznak a sorok. Bár a kritikusabb vendégek olykor leszólják, öleb- és strandfesztiválnak nevezve a híres színészek belvárosi felvonulását, mégis, a szakmában valamilyen rangot mindenképpen kivívott magának a rendezvény: mára egyértelműen van tétje annak, hogy mely produkciót hívja meg az adott évad felhozatalából az egyszemélyes zsűri.

Idén Márton András színművész válogatott, ennek nyomán 14 produkció került a versenyprogramba, amelyhez az OFF-kínálat többszázas listája igazán gazdag kiegészítést jelent. Vizsgaelőadások, kiállítások, közönségtalálkozók és könyves rendezvények szervesen kapcsolódnak a programhoz, külön szekcióban (Ifi Géniusz az Aulában) mutatkozhatnak be a kezdetek óta a művészeti főiskolások és egyetemisták.

A rendszerint sokat kritizált versenyprogramról naponta szakmai vitákat tartanak majd ebben az évben is, ám változatlanul szívesen látják ott a nézőket is, hiszen nem csak a szakmai opponensek véleményére adnak. Talán erre utalhat az is, hogy évek óta (úgy tűnik, következetesen) nem szakembert kérnek fel a viták bonyolítására. Akik itt szakmai hiányosságot éreznek, általában felvetik azt a gondolatot is, hogy talán műhelymunkákkal, workshopokkal lehetne tovább bővíteni a programot - erre szokta Jordán Tamás fesztiváligazgató válaszolni, hogy várja a konkrét javaslatokat, ő biztosítja a körülményeket. Eddig mégsem történt semmi.

Hasonló kavarodást okoz a város életében a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál, ahol ugyan kevesebb kiegészítő program van, de a fősodor az operaélet világnagyságait vonultatja föl és nehéz úgy végigmenni a főutcán, hogy ne fusson az ember korhű jelmezekbe bújtatott színészekkel, virágosládákkal, meg villamosokkal.

Idén a Bartók+Verismo tematikában a magyar géniusz alkotásai mellett pazar kínálatban ismerkedhetünk Alfano, Mascagni, Giordano és Leoncavallo műveivel. Nagyjából ezzel egy időben szerveznek két szűkebb területet befogó fesztivált: Győrött az ötödik Magyar Táncfesztiválra kerül sor, Kisvárdán pedig a határon túli magyar nyelvű színházak találkozóját rendezik meg: itt húsz társulat negyven produkciót mutat be idén a versenyprogramban, valamint a szórakoztató előadások között. A Várszínház és a Művészetek Háza mellett új helyszínt avatnak: az egyik iskola aulájában kialakított Rákóczi-termet.

Az összes színházi fesztivál közül talán itt van legnagyobb súlya a szakmai találkozásoknak, hiszen naponta több műhelybeszélgetést szerveznek valódi problémákról, melyek csak nagy ritkán szólnak financiális, szervezeti kérdésekről, inkább a közvetlen munkához kötődő tapasztalatcserének remek terepe ez. Sajnos ellenpontozza mindezt, hogy a kisvárdai a legkevésbé támogatott fesztivál: a fellépő színészek nem ritkán sokszemélyes kollégiumi hálótermekben szállnak meg, és ami ennél is nagyobb probléma, hogy a magyarországi művészek vajmi kevés érdeklődést mutatnak a kisvárdai események iránt. Nem egyszer időbeli átfedéssel szervezték, ma már összeegyeztetik a nyári fesztiválsorozat két legnagyobb tömegrendezvényét - ebben az évben három napunk lesz átérkezni a Művészetek Völgyéből a Sziget Fesztiválra.

A kapolcsi központú Völgyben ebben az évben újra hat falu programjait látogathatjuk: a halvány önállósulási kísérlettel próbálkozó Öcs visszakérte magát a főprogramba. Az itteni templomokban historikus és egyházzenei fesztivál lesz, Kapolcson Gödrös Frigyes pajtamozija, a jazz és a kirakodás lesz a főszereplő, a Bárka Színház összművészeti fesztiválja pedig idén is Pulán összpontosul. Vigántpetenden népi és iparművészeti vásár lesz, Monostorapátiban a Petőfi Csarnok rendez rock fesztivált, Taliándörögdön pedig a Klastrom és a Lőtér színpad lesz a két fő helyszín.

A színházi programban a budapesti Új Színház és a beregszászi Illyés Gyula Színház előadásai lesznek dominánsak. A legnagyobb tömegeket megmozgató Sziget Fesztivál az Óbudai Sziget megszámlálhatatlan helyszínén kínál egész hétig tartó, szünet nélküli programfolyamot: a színpadok struktúrájában nem lesz nagy változás, a szabadtéri nagyszínpadok mellett számos tematikus sátorban váltják folyamatosan egymást a zenekarok és társulatok. Önálló "kerületként" jelenik meg a fesztiválon a Civil Sziget, és a színházi-, irodalmi-, komolyzenei programokra vágyók is naponta találhatnak különleges kikapcsolódást maguknak.

És itt nincs vége a sornak, hiszen nem esett még szó a Hegyalja Fesztiválról, a Zempléni Fesztiválról, a gyulai Shakespeare Fesztiválról, a szegedi Dóm tér programjáról, a nyíregyházi VIDOR-ról és rendezvénysorozatok végeláthatatlan soráról, amelyekről külön-külön bizonyára tudósítjuk majd az olvasókat. A kínálat végtelennek tűnik, kellemes rohanást egyik helyszínről a másikra!

Forrás: Népszava, Kultúra, Koren Zsolt