Este nyolc órakor a Sportarénánál már izgatott tömeg gyülekezett. Mindenki azt találgatta, hogy az extravagáns énekes valóban eljött-e hozzánk Budapestre. Lehetett látni öreg rockert, tizenévest, Jimmy-hajú apát fiával, de sokan voltak még a 30-as középvezetők, a kigyúrt erősek, sőt a teljes létszámban felvonuló nagycsaládok is. Mindenki nagyon várta már a visszatérést!

Előzenekarként a Sex Action lépett színpadra háromnegyed kilenc magasságában és pontosan fél órát játszott, főként a régi számokból.

Negyed tíztől izgatott várakozás vette kezdetét, a színpadot átalakították, újabb és újabb lemezeket tettek fel. Tíz körül mindenki arra számított hogy ... - de hiába, mert egy szervező technikai hibára hivatkozva fél órás csúszást ígérve, türelmet kért. Az Aréna ekkortól egy nagy sörözőhöz hasonlított, mivel az emberek többsége más program nem lévén beállt a kígyózó sorokba.

Hiába volt azonban a sör és a bömbölő gépzene, éjfél előtt százak kezdek el szállingózni a pénztárak felé, visszakövetelvén pénzüket. Láttunk hosszú tömött sorban rohanó feketeruhásakat, civakodó párokat (menni vagy maradni), a széksorokban és a küzdőtéren elfekvő néhányakat. Amikor már minden veszni látszott és a tömegnek már fütyülni is alig volt ereje, hirtelen lekeverték a zenét, elsötétült minden és komolyzenére hajazó fülsiketítő után végre robbant a színpad! Érdemes volt tehát várni, mert a megszokott Welcome to the Jungle számmal kezdetét vette a koncert. Sokan vad sms írásba és telefonálásba kezdtek, hogy elérjék még és visszacsábítsák a már parkolóban lévő türelmetlenebb ismerőseiket.

Az ismert régi számokat gitárosok szólóival váltogatták, a színpadkép nem volt rossz, az energiaszint is gondolom sokak várakozását felülmúlva meglepően jó volt. Egy negyvenes éveiben járó, a dicső múltra emlékeztető halvány Axl Rose-t vártak sokan, aki gyorsan letudván koncertjét túllép városunkon. De nem ez történt. Az énekes legfeljebb csak külsőre változott meg, mert a hangja, a mozdulatai és a védjegyeként ismert energikus tánclépései még a régiek voltak.

Tűzcsóvák, robbanások után zongorához ült a ceremóniamester és a tűzveszélyes(!) gyertya- és öngyújtó lángok helyett, immár a 21. század elvárásaihoz igazodván, mobiltelefonok ingadozó fényénél énekelte el a legendás November Rain-t. A koncert végül a ráadásképpen előadott pörgős Paradise City című számmal ért véget, melyet az elcsigázott közönség még hajnali kettőkor is hálásan fogadott. Remélem nem most láttuk őket utoljára!

Hajnali negyed háromkor a hűvös idő ellenére mindenfelé éneklő, dúdoló-didergő embereket lehetett látni, a főként iskolásokból álló Guns rajongókat pedig egy éjszakai buszos városnézéssel egybekötött afterparty-ra várták egy óbudai szórakozóhelyre.

Benkő András