A nyár az esküvõk idõszaka. A lakodalom pedig, láthatjuk, kõkemény üzleti vállalkozás. Amely végzõdhet < az emelkedett, ünnepi pillanat dacára > akár holtig tartó családi viszályok kirobbanásával is. Mert azért, hogy két ember méltó mód összekösse életét, a család képes akár eladósodni is. Hogy aztán a fiatalok nekilássanak addigi életük anyagi romjaiból fényes, gazdag, gyarapodó közös jövõt teremteni.

Lehet-e néhány hónap alatt több százezres, milliós üzleti vállalkozást úgy lefolytatni, hogy annak csupa mosolygós, megelégedett résztvevõje legyen? Aligha. A nyár a rózsaillat, a bõ vizû zivatarok, a méregdrága esküvõk és a holtig tartó családi viszályok kirobbanásának szezonja. Talán nem az esküvõk elvárt, sokmilliós költsége miatt köttetik egyre kevesebb házasság Magyarországon, de elvitathatatlan, hogy egy-egy valamirevaló vidéki lagzi tönkremenéssel fenyegeti az ifjú párt, a két családot. Összeállításunkban ezúttal mellõzzük a frigyek érzelmi tartalmának taglalását, inkább az esküvõk költségvetésére összpontosítunk. e tagadjuk: a lakodalom üzleti vállalkozás.

Két ember, hogy méltó mód összekösse életét, többnyire elkölt legalább másfél-két millió forintot, teljesen eladósodik, majd nekilát, hogy anyagi romjaiból fényes, gazdag, gyarapodó közös jövõt teremtsen. Könnyebb a dolguk, ha a kiadási oldal a szülõket terheli, s a bevétel a fiatalokat gazdagítja. Ám amit a házasulók megnyernek forintban, annak az árát gyakran megfizetik a békítésre váró családok adta konfliktusában.

Lehet-e egy hónap alatt e csaknem kétmilliós üzleti vállalkozást úgy lefolytatni, hogy annak csupa mosolygós, megelégedett résztvevõje legyen? Aligha. A huszonnégy esztendõs Pásztor Réka fejét a jövõ hónapban, az egyik bihari faluban köti be agrármérnök võlegénye. A fiatalok szülei a lakodalmi elõkészületekig békében éltek egymással. A szervezéskor azonban a pénzen összerúgták a port. A menyasszony oldaláról hatvan, a võlegényérõl negyven fõt várnak a háznál rendezendõ lagziba, amelynek költsége majdnem másfél millió forint. Ebben már benne van a menyasszonyi ruha "szolid", 65 ezer forintos vidéki kölcsönzési díja is; a nagyobb városokban ez az összeg akár 150-400 ezer is lehet. Réka võlegényének, hála istennek, nem kell új öltönyre áldoznia, de az ünneplõ ing, nyakkendõ és cipõ így is elvitt 25 ezret. A kiadások tetemes részét a lakodalmi vacsora teszi ki, ahonnan nem hiányozhat az Újházytyúkleves csigatésztával, a töltött káposzta, a sültek arzenálja, a házi csirkébõl készült paprikás nokedlivel, a birkapörkölt, valamint az édes, és sós házisütemény-költemények.

A szülõk tisztában vannak a lakodalmi szokásokkal, nem is akarnak szégyenben maradni a falubeliek elõtt, ezért a kezdet kezdetén úgy állapodtak meg, hogy fele-fele arányban osztoznak a kiadásokon. A võlegényes család viszont most már csak a saját vendégeik aránya szerinti részt akarja vállalni, mondván: õk adják az udvarukat, amit frissen betonoztattak a jeles napra, hozzá a fóliasátrat székekkel, asztalokkal, a cigányzenekarral, no és a võféllyel, ahogyan ez egy valamirevaló falusi lagziban szokás. És mindehhez banki kölcsönt kellett felvenniük.

Teljes cikk: Szabad Föld