Többmilliárdos beruházásokról van szó, amelyek még ha papíron magántõkébõl jöttek létre, azért a is rendesen bennük van valamilyen formában. Nos, ha azt nézem, amit látok, hogy ti. csak a Nat Geó-n minimum tizenöt szemnek-szájnak ingere magyar pálmafás (mû)tengerpart kelleti bájait, a büszkeség mellett némi aggodalmat is érzek. Hisz, ha a további kisebb fürdõket, gyógy- és szálláshelyeket, mini-konferenciatermeket számítjuk, s melléjük vesszük a Balatont stb., máris sok-sok millió itt pihenõ, valódi turista, nem átutazó külföldi kellene sok-sok évig ahhoz, hogy ezek a befektetések, miután elvitték a pénzt, hozzák is. Szóval olykor azt érezzük, hogy a kissé túlméretezettek, presztízs szempontokat jócskán tartalmazó (csak nagyobb legyen, mint a szomszédé), s valós igényeket jóval felülmúló fürdõhálózatot építettünk ki máris. S hány településen álmodoznak manapság is például egy minden gondot megoldó, pénzt fiadzó fürdõcskérõl. Pedig már a mostaniakkal is inkább vagyunk befürdõ, mint fürdõország.

Forrás: Hajdú-Bihari Napló