Márkahűség helyett a józan ész Négy-öt évvel ezelőtt a vendéglátósok még megengedhették maguknak, hogy egyéni szimpátiájuk alapján válasszanak kishaszongépjárművet. Gyakran azt a márkát vették, amelyiktől személyautójukat is vásárolták, és márkahűségük érdem volt. Ma viszont már nem érzelmi kérdés az autóválasztás, mert az üzemeltetés költségei előrébb kerültek a fontossági sorrendben. Érthető, hiszen ennek figyelembevétele nélkül 30-40 százalékkal kerülhet többe a szállítás. A kimutatások szerint még jónéhány esztendőbe telik, míg hazánkban is három-négy évente cserélik autóikat az emberek, az mégis megfigyelhető, hogy míg néhány évvel ezelőtt 120-130 lóerős autók futottak az utakon, ma már a legtöbb üzemben lévő jármű 200 lóerővel bír. Mindenkinek fontos, hogy gyors legyen - különösen a nemzetközi fuvarozásban -, és ugyanilyen fontos, hogy biztonságban legyen az áruja, a személyzete is. Egy-egy jármű kiválasztásánál elsődleges szempont az ár, ezt követik a kényelmi szempontok - ma már a klíma elengedhetetlen, hiszen sem a tulajdonos, sem az alkalmazott nem vezethet biztonságosan nyáron, a 40 fokos hőségben -, végül pedig a speciális előírások, melyek különösen azoknál a cégeknél játszanak jelentős szerepet, akik készételt szállítanak házhoz, vagy partikra települnek ki. Emellett természetesen figyelembe veszik az üzemeltetés költségeit, és a szervízelési lehetőségeket is. Létkérdés, hogy a meghibásodott autó helyett a javítás idejére csereautó kapjanak a cégek. Mit, mennyiért, hogyan? A gépjárműgyártók és forgalmazók mellett a finanszírozó vállalatok is ringbe szálltak a cégek - többek között a vendéglátósok - kegyeiért. A nagy forgalmazók képviselőinek véleménye szerint a finanszírozók azon kívül, hogy finanszírozási konstrukciók egyre szélesebb palettáját kínálják az ügyfeleknek, igyekeznek azokat egyéb szolgáltatási csomagokkal is bővíteni. A bankok alkalmazkodtak a vendéglátásnak ahhoz a sajátosságához, hogy akár szezonális bevételeik figyelembevétele mellett is tudnak fizetni, vagy a havidíjak már tartalmazzák akár a biztosítás, illetve a gépjármű üzemeltetésének költségeit is. A lényeg, hogy az ügyfelek számára felmerülő üzemeltetési költségek minél jobban tervezhetők legyenek. A hitellehetőségek piacán igen erős a konkurenciaharc, aminek következtében ma már nagyon alacsony, akár nulla százalékos önerővel és rendkívül hosszú futamidőre is lehet kishaszongépjárművet vásárolni. Ez viszont rendkívüli mértékben megnöveli a bank és az ügyfél kockázatát, hiszen előfordulhat az is, hogy az eszköz piaci értéke - főleg a futamidő első felében - az aktuális tartozás értékét sem fedi le. A megoldás egyik lehetősége, hogy egy csökkentett futamidő esetén a futamidő végére hagyják a nagyobb törlesztő részletet, amikor a hiteligénylőnek lehetősége lesz rá, hogy a régi járművét visszaadva egy új hitelkonstrukcióba vigye át a tartozását. Ha pedig nem szeretne váltani, akkor ezt a maradványértéket további futamidőre meghosszabbítsák, egyéb költségek nélkül. A vendéglősök tisztában vannak vele, hogy havonta mennyit tudnak törlesztésre fizetni, ezért a jelenleginél többször nagyobb részletet - azért, hogy hamarabb visszafizessék a kölcsönt - nem fognak bevállalni. Ezt a konstrukciós technikát lehet ellensúlyozni, a vendéglátósok számára kedvezőbbé tenni. Ez nyugaton bevált, igaz, nálunk még szokatlan gyakorlat, nem ismerik, nem értik az emberek. Többek között azért sem, mert az embereknek a mai napig fontos a birtoklás tudata. Forrás: Pincér újság