Szakmai információk szerint a fejlesztők ezúttal kikejezetten a középkategóriás szállásokra koncentrálják erejüket. A megfizethető, de mégis a városközponttól elérhető közelségben lévő hotelekből valóban kevés van Budapesten, miután az eddigi fejlesztések jobbára a felsőkategóriában zajlottak. Ennek oka, hogy a célközönséget a Budapesten hoszszabb-rövidebb időt eltöltő külföldi üzletemberek alkották, akik kifejezetten a prémiumkategóriát igényelték. A fapados éra azonban túlmutat a corporate ügyfélkörön: a magyar főváros közvetlenül vált elérhetővé a külföldi turisták számára. A mostani hotelfejlesztési láz annyiban is különbözik az előzőtől, hogy már nem feltétlenül kapcsolódik külföldi befektetőkhöz, hanem fejlődő helyi brandek is feltűnnek - mondta lapunk nak Hegedűs Attila, a Horwath International Közép- Kelet Európával és Oroszországgal foglalkozó részlegének igazgatója. A jelenleg is folyó beruházásokból kiveszi a részét az ifjúsági szállások üzemeltetéséből komoly idegenforgalmi csoporttá vált Mellow Mood, a Golden Park vagy az egyelőre csupán egy négycsillagos, aprócskának számító, úgynevezett boutique hotelt üzemeltető Zara Hotel. Míg az utóbbi hasonló méretű és minőségi kategóriájú szállót épít a belvárosban, a Mellow Mood első ötcsillagos szállodájával foglalatoskodik éppen, amelynek a százéves Klotild-palota ad majd otthont az Erzsébet híd tövében. A fejlesztők étvágya persze nem feltétlenül csap át falánkságba: Aradi ferenc például ltizártnak tartja, hogy a főként lakóingatlanok fejlesztésében fantáziát látó Autóker Holding hirtelen szállodaprofilra váltana. Mivel azonban komoly fejlődési lehetőséget érzékelnek ebben az ingatlanpiaci szegmensben, szállodaipari beruházást is el tud képzelni projektjeik között. A belvárosban már konkrét formát is öltött a talán legnagyobb fővárosi lakásépítő cég ebbéli szándéka, a bazilika környékén alakít ki négycsillagos szállodát. Ezzel valószínűleg nem lesz egyedül, legalábbis a Horwath HTL információi szerint olyan óriások is érdeldődnek a főváros iránt a nem topkategóriájú szegmensben, mint a Mövenpick, a Holiday Inn, a Sol Melia, továbbá a Hilton és a Radisson SAS. Ez utóbbi esetében a Park Innt jelenti, a Hiltonnál pedig a Garden Inn-láncot. Hegedűs Attila szerint mindez részben a térségben eluralkodó regionális szemléletnek tulajdonítható: a multinacionális fejlesztőcégek szemében Közép-Kelet Európa - már csak kezelhető méretei miatt is - szinte a maga egészében számít egyetlen egységnek, különösen uniós csatlakozásunk óta. "Ha egy vállalkozás prosperál Budapesten, csupán idő kérdése, mikor néz szét a fejlesztő Prágában és Varsóban" - mondja az igazgató. Miközben ebben az ingatlanpiaci szegmensben már egymással vetélkednek a hazai és a külföldi fejlesztők, a konferenciaturizmusban szükség van az állami szerepvállalásra, az úgynevezett PPP konstrukciókra is - állítja Hegedűs Attila. Szerinte globálisan sem jellemző, hogy nagyméretű konferencia- és kongresszusi központok tisztán magánberuházás eredményeként létesülnek. Budapesten több ezres befogadóképességű efféle kapacitás megépítése szerepel a tervek között, előreláthatólag 2013-ig, és erre az igény is megvolna. A főváros népszerűsége érzékelhetően javult az elmúlt időben, a konferenciaszervezők mind inkább "felfedezik". Miközben a szállodákat igénybe vevőknek talán leginkább fizetőképes szegmense a konferenciavendégek köre, Budapesten mindössze három, a szemináriumi méreteket meghaladó összejövetel rendezésére alkalmas szálloda van (Corinthia Grand Hotel Royal, Intercontinental, Novotel Budapest Congress). A tanácsadó cég igazgatója a magántőke visszafogottságának okát alapvetően abban látja, hogy egy konferencia-központ kialakítása befektetői szemmel kockázatosnak számít. Egyfunkciós (purpose built) épületként nincs meg a fejlesztőnek vagy később az üzemeltetőnek az a mozgástere, ami mondjuk egy szállodánál. Utóbbi esetében alkalmas belső átalaltitással a pangó idegenforgalom miatt nyűggé váló hotelből viszonylag könnyű irodaházat vagy akár lakásonként értékesíthető, kiadható apartmanházat létrehozni, egy konferenciateremnél lehetetlen. Ezért ennek a területnek a fejlesztése csaltis állami szerepvállalás mellett képzelhető el. Hosszú távon persze a magántőke számára is ígéretes lehet, már csak az úgynevezett multiplikátor hatás, azaz a szakrr~ai célú látogatás azonnali vagy távlati "leisure" vonulata miatt is (meghosszabbított itt-tartózkodás, esetleg későbbi visszatérés). Ehhez olyan agresszív ország- és városmarketingre lenne szükség, amelynek eddig nem látni jelét. Ami a hotelfejlesztések speciális ágát, a gyógy-idegenforgalommal kapcsolatos beruházásokat illeti, a szakemberek szerint korántsem rózsás a helyzet. Amíg Hévízen minden második szállóvendég legalább két hétre érkezik, mivel gyógyíttatni akarja magát, Budapesten a spa csak mellékes időtöltésnek számít. A komplett fürdőrészleggel felszerelt Gellért szálló unikumnak számít, de már csak egy darabig: a tervek szerint jövőre előbb a teljesen átalakított Rác fürdő töri meg a Gellért hegemóniáját Baglioni Hotel & Spa Rác néven, majd az MO-s híd tőszomszédságában épülő Aquaworld élményfürdővel egybeépített Ramada Plaza Hotel.