A Népszabadság hosszú cikkében olvasni lehet a csapatépítés történetéről, miszerint
a XX. század elején az Egyesült Államokban indultak az első kísérletek a
termelékenység növelése céljából. A Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetének
docense, Takács Sándor szerint az első kísérletekre épülve fejlődött ki a
negyvenes-ötvenes években a vállalatszervezés tudománya, majd a szervezetfejlesztés
és maga a csapatépítés. Hozzátette, hogy a keleti blokkban is volt csapatépítés: a
vállalati bulik, a szocialista műszakok, az ünnepségek és a nőnapi berúgások kora
volt ez. A közösségi élmény megvolt - persze ez aligha javított a munka
hatékonyságán. A rendszerváltás után nálunk is megjelentek az első tréningcégek. A
teambuilding ekkor főleg tantermi foglalkozásokat jelentett problémamegoldó
gyakorlatokkal. A 90-es években azután feltűntek az outdoor programok is, majd az
ezredforduló után a piac az élményszerzés irányába mozdult. Igaz, a "reggel rafting,
este ivás" koncepció nem old meg problémákat, inkább a jutalomelem dominál benne. S
új szereplőként megjelentek a rendezvényszervezők. Elkezdődtek a külföldi utak,
divattá vált a túlélőtúra, a hegymászás, a quadozás, a kanyoning, a paintball. A
legnagyobbnak mondott csapatépítő cég, a másfél milliárd árbevételű Develor
vezérigazgatója, a 36 éves Pozvai Zsolt is azt hangoztatta, hogy előtérbe kerülnek
az extrém kívánságok. Már mindenki raftingolt, ejtőernyőzött, terepjárózott, de
valami még izgalmasabbra vágyik. A tréning cégek pedig ilyenkor kínjukban azt
válaszolják, jó, akkor csináljátok mindezt bekötött szemmel... Talán nem véletlen,
hogy a csapatépítés a művészeteket is megihlette. Jó példa erre a svájci Urs Widmer
színdarabja, a Top dogs, amelyet hosszú évek óta nagy sikerrel játszanak a budapesti
Katona József Színház Kamra színpadán. (Forrás: Népszabadság, 2008.06.21.) |