Az Extreme rendezvényügynökség vezetője kifejtette, hogy az elmúlt évek során több esetben kellett egy már elfogadott árajánlatuk egyes elemeit újratárgyalni az adózás miatt. Ilyenkor előfordult, hogy végül kevesebb dolgozót hívhattak csak egy rendezvényre, esetleg kevesebb ajándékot, vagy kisebb értékűeket kellett használniuk. A Kreatív munkatársa szerint hosszú ideje ilyen és ehhez hasonló panaszokat hallunk más rendezvényszervező ügynökségek vezetőitől is. A legnagyobb nehézséget talán a reprezentációnak nevezett szolgáltatásokhoz kapcsolódó adózás jelenti a válság által is érzékenyen érintett kommunikációs ágazat számára, annak ellenére, hogy az ezzel kapcsolatos adóterhek csökkentek ugyan, de továbbra is áttekinthetetlenek. Egyes szakemberek szerint a problémák ennél mélyebben gyökereznek és úgy vélik, hogy maga a rendezvényszervező szakma nincs megfelelően kezelve kormányzati-közigazgatási szinten.
    Az Adó Online szakportál egyik cikkének értelmezése szerint reprezentációra okot adó alkalmak lehetnek többek között üzleti tárgyalások, közgyűlések, taggyűlések, felügyelőbizottsági vagy igazgatósági ülések, sajtótájékoztatók, a kifizető által rendezett fogadások, kongresszusok, konferenciák, továbbképzések, kiállítások, bemutatók. A Pricewaterhouse Coopers adótanácsadás osztályának igazgatója, Horváthné Szabó Beáta rámutatott: az egyik probléma, hogy az szja-törvény meghatározza ugyan a reprezentáció és az üzleti ajándék fogalmát, azonban csak állásfoglalásokból lehet következtetni arra, hogy valójában mit is ért a jogalkotó a konkrét fogalmak alatt. Még ma sem egyértelmű, hogy mi tekinthető üzleti vendéglátásnak, kit tekinthető üzleti partnernek, a múltbeli és jövőbeli üzleti kapcsolatokat hogyan kell dokumentálni, vagy egy üzleti ajándékot hogyan kell hitelt érdemlően átvetetni valakivel. 
    A rendezvényügynökségi szakemberek szerint amellett, hogy jogszabály átláthatatlan, a törvény szemlélete alapvetően is hibás, hiszen úgy tekint ezekre a szolgáltatásokra, mint valamiféle szívélyességből nyújtott juttatásra, amelyet a megrendelő ad az általa meghívott vendégeknek, legyenek azok saját munkatársai, vásárlói vagy üzleti partnerei. Ezek a szolgáltatások azonban nem tekinthetők ajándéknak, kedvességnek a megrendelők részéről, hiszen jól meghatározott üzleti, kommunikációs cél érdekében nyújtják azokat. Nem tekinthetők továbbá extrának sem, hiszen egy rendezvény esetén az lenne furcsa és értelmezhetetlen, ha a meghívottak ezeket a szolgáltatásokat nem kapnák meg.
Igaz, a vonatkozó adózási szabályok idén januártól változtak, ami a megbízó cégek nagy többségét kedvezően érinti, azonban a helyzet ezzel sem vált teljesen tisztává. „Az adó mértéke jelentősen csökkent, ugyanakkor nem mernénk azt állítani, hogy a szabályok egyszerűsödtek volna, sőt, a bizonyítási teher miatt talán még több a bizonytalanság, mint a korábbi években” – fogalmazott ennek kapcsán Horváthné Szabó Beáta.
    „A rendezvényszervezés ugyanúgy a marketingkommunikáció része, mint a tévés, közterületi vagy online reklámmegoldások” – magyarázta Halász Domokos. A szakma azért aggódik, mert bár a reprezentációhoz kapcsolódó adókat a megbízóknak kell megfizetniük, a komplikált szabályozás elrettentheti őket, és fennállhat a veszély, hogy a legrosszabb adózási alternatívával mernek majd számolni, ami költségben annyit jelent, hogy több mint duplájára nőhet egy rendezvény ára, ami más reklámeszközökhöz képest hátrányba hozhatja a rendezvényszervezést. „Csak a mi ügyfélkörünkből három pénzügyi szolgáltató háromféleképpen értelmezi ugyanazokat a szabályokat” – példálózott ennek kapcsán Tóth Tamás, a Special Event ügyvezetője.
    Szükség lenne egy koncepcióra a reprezentációval kapcsolatos szabályozás mögött, illetve fontos volna, hogy legalább öt évig egyformán működjön a rendszer, mert akkor lenne kiszámítható és tervezhető a munka – vélekedett Tóth Tamás. Nagy Gábor, a Sensation kommunikációs ügynökség vezetője hozzátette azt is, hogy az első lépéseket megtették, a szövetség januári kongresszusán elkezdődött a párbeszéd nem csak az illetékes minisztériummal, hanem a pénzügyi hatóságokkal is, az azóta eltelt időben pedig néhány MaReSz-tagügynökség közösen összeállított egy húsznál is több, eltérő rendezvénytípust felsoroló listát, amelyet eljuttattak az APEH-hez. Ennek segítségével próbálnak állásfoglalást kérni a hivataltól a rendezvények helyes adózási gyakorlatára vonatkozóan.

_______________

Környezetváltozás
2009-ben a reprezentációs költségeket 54 százalék személyi jövedelemadó (szja) és 11 százalék egészségügyi hozzájárulás (eho) terhelte. Egy alacsony összegkeret erejéig adómentes volt ugyan a reprezentáció, bár ezt a Multeam rendezvényügynökség által kiadott jogszabály-értelmező dokumentum szerint szinte minden érintett cég túllépte, és kénytelen volt az összesen 65 százalékos reprezentációs adót megfizetni.
    2010-től viszont a legtöbb vállalatnak az eddig számított 65 százalékos adóteher helyett csak a 19 százalékos ársasági adót kell megfizetnie, a természetbeni juttatások közül ugyanis adómentes a reprezentációból származó bevétel, ha azt a kifizető társasági adóalapot növelő tételként köteles figyelembe venni.
    Ide azok az ügyfelek tartoznak, amelyek a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény (1996. évi LXXXI. törvény) hatálya alá esnek. Ellenkező esetben a cég továbbra is 54 százalék szja-t és az idei évtől immár 27 százalék eho-t fizet. Ilyenek többek között a költségvetésből gazdálkodó szervezetek, a vállalkozási tevékenységet nem folytató alapítványok, egyesületek, az szja hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók.

(Forrás: Kreativ online, 2010.04.20. --- http://www.kreativ.hu/cikk.php?id=26427 )