Egy korsó sör 450, egy dobozos 600 forint a B szabadterület büféiben. Gyerekkoromban, amikor mindennapjainkhoz a május 1-jei felvonulások és a november 7-e estéken leadott Patyomkin páncélos mellett hozzátartozott az õszi és tavaszi BNV-k iskolás osztállyal történõ felkeresése, irdatlan mennyiségû, soha nem használt és meg sem nézett katalógus begyûjtésével és a vonaton legalább egy osztálytárs idõleges elvesztésével járt. Szóval akkoriban, ha jól emlékszem, 100, tehetõsebbeknek 200 forintot adtak a gondos szülõk, ami bõven elég volt egész napra és nem azért, mert még nem ittunk sört.

Másnak is nosztalgikus hangulata volt szombat délelõtt, miközben pavilonról pavilonra sétálva ismerkedtünk meg az idei, sorrendben már a 110. kiállítással. Fotós kollégám, Szabolcs gyerekkora örökké emlékezetes sokkjaként idézte fel a BNV napjait, amikor egy nagynéninek (vagy nagybácsinak) köszönhetõen a Graboplast PVC-hengerei és PVC-termékei között tölthetett el huzamosabb idõt, miáltal még ma sem tud adrenalinszint-emelkedés nélkül mûanyagra nézni. Ennél is keményebb volt az a kép, amit Újhelyi István, a belügybõl lett hosszú nevû önkormányzati minisztérium államtitkára osztott meg velünk.

A szaunák közé, a világ legkisebb színpadára, pódiumára vagy mijére beszorított politikus az ünnepélyes megnyitó színvonalát azzal emelte, hogy felidézte, milyen volt az, amikor 20-30 évvel ezelõtt a család elzarándokolt Debrecenbõl a vásárra, ahol Újhelyi Pistike rövidgatyában szaladgált a standok között. Az államtitkár < aki a rövidnadrághoz általunk vizionált kék, majd piros nyakkendõrõl diszkréten nem tett említést > éppen az NDK-bútoroknál tartott emlékei felidézésében, amikor mi elvesztettük a fonalat, és úgy döntöttünk, meg sem kíséreljük felvenni.

Jacuzzit vagy lakást vegyünk?
A menekülési útvonalon döbbenetes mennyiségû pezsgõfürdõbe, úszómedencébe és jacuzziba botlottunk. A kínálat elképesztõen gazdag volt, a 90*180 centis minikádtól egészen királykategória majdnem kétezer literes, hatszemélyes kivitelû, 117 befúvós nehézbombázójáig. Utóbbinak nemcsak a paraméterei voltak lenyûgözõk, hanem az ára is, három és félmillió forintért vehettük volna meg < hogy áfával-e vagy anélkül, már meg sem kérdeztük >, amennyiért már lakást is kapnánk (mondjuk nem túl jót). A nosztalgikus hangulat azonban elkísért minket akkor is, amikor Újhelyi államtitkár hangját már elnyelték a lakberendezési, építkezési és barkácseszközök (az idei vásár központi gondolata ugyanis a lakás és a szabadidõ eltöltése).

A vizesblokkot, a BNV kísérõrendezvényeként megtartott hangtechnikai , feltalálókat és találmányokat bemutató, valamint információtechnológiai vásárokat nem számítva ugyanis az egész expót belengte valamiféle avíttas hangulat. Talán azért, mert a gyerekkorunkból emlékként megmaradt nyüzsgéshez képest igen gyér volt a BNV látogatottsága. A bejáratnál és a pénztáraknál megszokott hosszú soroknak nyomát sem láttuk, a büféknél sem kígyóztak a vevõk, és nem találtunk olyan standot, ahol nem láthattuk volna a kiállított tárgyakat az érdeklõdõk tömegétõl.

Az átlagosnál több emberrel két helyen találkoztunk. A külföldi kiállítókat felvonultató C-pavilonban számos apróság, nagyon sok kínai vásározó és sok esetben a józsefvárosi piacot idézú termékskála döbbentett meg minket. A kínálatban láthattunk égbolt alakúra festett szobaplafont és focilabdába csomagolt SOS-esõkabátot, utóbbit hatszáz forintért kínálta az a cég, amely a vásár környezetvédelmi nagydíját kapta egy vitatott képességû, mosópor nélkül mosó csodagolyóért.

A piaci hangulatú pavilon mellett sokan voltak az idén elõször megrendezett nemzetközi feltaláló és találmányi kiállításon. Ennek két pavilon adott helyet, a magyar zseniken kívül mások mellett román, iráni, tajvani, szerbiai innovátorok mutatták be szellemi termékeiket. Láthattunk egy evezõrendszert, ami a mostaninál hatékonyabban hasznosítja az evezõsök energiáit, bár a levezetés során percek alatt elvesztettük a fonalat, a feltaláló elõadása nagyon meggyõzõ volt. Ezt épúgy magyar innovátor készítette, mint a kétéltû kerékpárt < az állam igazán megtámogathatná a gyártását, ennyi maradna legalább a Wesselényi tervbõl >, vagy azt a végtelenített sakkot, amelyet tábla helyett egy gömbön lehet játszani, így a lehetõségek száma sokszorosa a hagyományos sakkénak. A kutyatulajdonosokra ultrahangos kutyapajzzsal és kutyaillemlapáttal (magyarul kutyagumit begyûjtõ kis eszközzel) támadtak a feltalálók.

A külföldi feltalálók közül fõleg a tajvaniak jeleskedtek, egyik találmányuk a vízbõl veszi ki, ha nem is az oxigént, de legalább az áramot, egy másik egy rollerrel kombinált bõröndszállító volt, de állítólag õk csinálták azt a mécsest is, amely, ha ráfújunk, akkor lobban fényre (nem lángra, egy kis led vezérli a fényeket). A kiállításon irániak is részt vettek, gondoltuk, találunk egy házilag összeszerelhetõ imámot vagy atombombát, de egyik sem volt. Ellenben Perzsaföldön is felfedezték a széfet, de a reklámból számunkra nem derült ki, mi is ebben az újdonság, páncélszekrények valószínûleg már évszázadok óta vannak.

Teljes cikk: Index, Haász János