HÍREK->Archívum

Szakmai hírek Kulturális és egyéb hírek Keresés a hírekben

 
Hogyan rendezzünk találkozót? Szervezési tapasztalatok jövőbeli szervezőknek
2006.10.05.

2005 júliusában az elsõ találkozó megrendezése nem tûnt annyira rázós dolognak, hiszen az eufórikus élmény, miszerint megjelent hatvan gépkocsi és tíz motorkerékpár, óriási bátorsággal és bizakodássaltöttött el a következõ évre nézve. Minden rendezvénynek az életciklusát meghatározza az az egyszerû tény, hogy évrõl évre valami jobbat kell csinálni, valami újat, valami varázslatosat, hogy folyamatos legyen az érdeklõdés.

Fontosnak tartom, hogy több réteget és több korosztályt is sikerüljön valami módon megszólítani, hiszen mi veteránosok azon leiül, hogy legeltetjük szemeinket a nehéz évek drága munkájával elkészült gépeinken, szeretnénk megmutatni munkánk eredményét másoknak is.

Amennyiben egy szervezõnek sikerül szponzorokat szerezni a rendezvényhez, csak a legritkább esetben fordul elõ, hogy készpénzt ad a támogató. Gyakoribb eset a díjak, tombolanyeremények felajánlása, de a rendezõnek fizetni keli a helyért, a közmûvekért, ha mûsor van, a fellépésért, a hangosftásért és a felszerelések õrzéséért, illetve még sok minden másért. Ezekre a pénzt elõ kell teremteni valahonnan. Természetesen lehetne belépõt szedni az érdeklõdõktõl, de egy szabadtéri rendezvény esetében, amelynek adott esetben még egy felvonulással is része, sok értelme nincsen.

A szponzoroknak természetes módon elvárásai vannak. Szeretné, hogy a felajánlásai ellenértékeként a neve minél több helyen szerepeljen. Jelenjen meg a plakátokon, a világhálós fórumokon, szórólapokon, esetleg a helyi kábeltelevízióban vagy a térségi rádióban. Külön kívánság szokott lenni egy esetleges médiamegjelenési terv elkészít se.

Bárhogy is van, jelen felállás szerint kénytelen a szervezõ valamilyen formában a veteránosoktól a rendezvény lebonyolításához hozzájárulást kérni. Idén Szõdligeten 2000 forint volt a nevezési díj, ennek fejében indulhattak a regisztráltak a versenyeken.

Tapasztalatom szerint bizony számít az a 2000 forintos regisztrációs díj is a családi költségvetésbe. Megoldás lehetne a veteránautós találko zókat fesztivál szintjére emelni, és elismertetve kulturális jellegét akár a Nemzeti Kulturális Alap pályázatain eséllyel indulhatnánk forrásokért. Szõdligeten az idén is összetett volt a verseny, három versenyszámból állt össze a végsõ pontszám, ezzel próbálva esélyt teremteni a gyõzelemre az összes induló számára.

A programban a feszített ritmust érdemes végig tartani, a mûsorszámok között minél kisebb szüneteket tartva, mert a rendezvényt nagyon nehéz újra mozgásba hozni. Külön problémát jelent, hogy az eredményhirdetés után az autósok, motorosok varázsütésre felkerekednek, és a gázpedálra lépve távoznak a helyszínrõl.

Ennek demoralizáló hatását semmivel nem lehet ellensúlyozni, ezért egynapos rendezvény esetén nem érdemes programot tervezni az eredményhirdetés után. Remélem, hogy 2007-ben a Szõdligeti Veteránfesztivál, akár már uniós forrásokból is finanszírozva, még gazdagabb programokkal és még jobban szervezve várja a veterános társadalmat és az érdeklõdõket a Duna-parti nagy réten.

Forrás: Veteránautó, Juhász Béla,